Sötét Lovag
A pad tetején ültem. Ő előttem állt, és mélyen farkasszemet néztünk. Üres volt a terem. Csak ő és én. Mindenki a lenti gyűlésen volt, és valamilyen okból kifolyólag bezártak minket. Alex sem bánta, mint ahogyan én sem. Együtt voltunk. Csak ketten. Külvilág nélkül. A levegő szikrákat szórt, ahogyan egymás szemébe fúrtuk tekintetünket.
- Marie – szólalt meg végül – mondtam már, hogy milyen gyönyörű szemed van?
Majd’ belepirultam ebbe a mondatba, de még időben észbe kaptam.
- Azt hiszem… már hallottam. – Nagy bőszen helyeseltem, de a szívem még mindig hangosan vert. Zavarom kezdett a tetőfokára hágni. Csak ő és én. Senki más.
Még csak két hete jártunk, de már előtte egy hónappal tudtuk, mit érez a másik. Buják voltunk és nagyon fiatalok. Meg persze szerelmesek. De sosem töltöttünk két másodpercnél több időt kettesben, eddig. Most ez megváltozott. Csak ketten voltunk, és egymásnak éltünk. Az óra figyelmeztetően kattogott, hogy csak egy óránk van, és ezt ne feledjük.
Majd’ belepirultam ebbe a mondatba, de még időben észbe kaptam.
- Azt hiszem… már hallottam. – Nagy bőszen helyeseltem, de a szívem még mindig hangosan vert. Zavarom kezdett a tetőfokára hágni. Csak ő és én. Senki más.
Még csak két hete jártunk, de már előtte egy hónappal tudtuk, mit érez a másik. Buják voltunk és nagyon fiatalok. Meg persze szerelmesek. De sosem töltöttünk két másodpercnél több időt kettesben, eddig. Most ez megváltozott. Csak ketten voltunk, és egymásnak éltünk. Az óra figyelmeztetően kattogott, hogy csak egy óránk van, és ezt ne feledjük.
- Szeretlek – lehelte valamivel közelebbről. Észre se vettem, hogy előrébb hajolt. Kellemes illatú, forró lehelete azonnal megcsapott. Kicsit megborzongtam. A pillangók máris ott repkedtek a gyomromban.
Észrevette a reakciómat, így hát kicsit visszahúzódott. Pedig igazán nem akartam! Végre kettesben voltunk, és egy nem várt reakcióm miatt tönkretettem kis híján az egészet. De nem. Alex tudta, hogy ez nem elutasítást jelent. Hiszen ismert. Esze ágában sem volt abbahagyni, vagy feladni azt, amit elkezdett. Csupán lassabban közeledett. Így volt rá némi esély, hogy nem reagálok olyan hevesen, mint azelőtt. Valóban így lett. Minél közelebb és közelebb kerültünk egymáshoz, annál inkább éreztem a vonzást. Két mágnes, melyek közelednek egymáshoz, és ha elég közel kerülnek, akkor nincs visszaút. Rútul ragaszkodnak egymáshoz.
Most mi voltunk a két mágnes. Közeledtünk és közeledtünk. Míg végül elég közel kerültünk egymáshoz. Olyan nagyon közel, hogy nem volt visszaút. Persze, csak szépen lassan.
Beállt a két lábam közé, kezét a derekam köré fonta. Az én kezem a nyaka köré fonódott, majd a szánk összeért. Egy másodperc kellett ahhoz, hogy igazán rátaláljunk egymásra. Éreztem az ízét, mindazt, ami benne volt. Azt is éreztem, hogy mennyire akar. Ettől kicsit megrémültem, mert a saját akaratomat még nem tudtam pontosan. Éppen ezért, a mellére tettem a jobb kezem, és óvatosan eltaszítottam magamtól. Mindketten lihegtünk.
Észrevette a reakciómat, így hát kicsit visszahúzódott. Pedig igazán nem akartam! Végre kettesben voltunk, és egy nem várt reakcióm miatt tönkretettem kis híján az egészet. De nem. Alex tudta, hogy ez nem elutasítást jelent. Hiszen ismert. Esze ágában sem volt abbahagyni, vagy feladni azt, amit elkezdett. Csupán lassabban közeledett. Így volt rá némi esély, hogy nem reagálok olyan hevesen, mint azelőtt. Valóban így lett. Minél közelebb és közelebb kerültünk egymáshoz, annál inkább éreztem a vonzást. Két mágnes, melyek közelednek egymáshoz, és ha elég közel kerülnek, akkor nincs visszaút. Rútul ragaszkodnak egymáshoz.
Most mi voltunk a két mágnes. Közeledtünk és közeledtünk. Míg végül elég közel kerültünk egymáshoz. Olyan nagyon közel, hogy nem volt visszaút. Persze, csak szépen lassan.
Beállt a két lábam közé, kezét a derekam köré fonta. Az én kezem a nyaka köré fonódott, majd a szánk összeért. Egy másodperc kellett ahhoz, hogy igazán rátaláljunk egymásra. Éreztem az ízét, mindazt, ami benne volt. Azt is éreztem, hogy mennyire akar. Ettől kicsit megrémültem, mert a saját akaratomat még nem tudtam pontosan. Éppen ezért, a mellére tettem a jobb kezem, és óvatosan eltaszítottam magamtól. Mindketten lihegtünk.
- Igazán sajnálom… - lihegtem – de ez így gyors lesz.
Alex rám nézett, és láttam a szemében azt a bizonyos tüzet. Nagyon akart – akár beleegyezem, akár nem. Pedig előtte megállapodtunk, hogy csak olyan dolgokat tesz meg, amit én is akarok. De tudhattam volna, hogy pasi! Pasi, és a pasik nem tudnak uralkodni magukon. Legalábbis nem minden esetben. Bíztam benne, és tessék.
Nagy léptekkel az ablakok felé ment, és elhúzta a sötétellőt. Éreztem a bajt, de nem tudtam megmozdulni. Csak ültem az asztal tetején, és néztem, ahogy életem szerelme intézkedik – az akaratom nélkül. Miután minden függönyt gondosan behúzott, az órára tekintett. Kétségbeesetten vettem tudomásul, hogy a gyűlésből még csak tíz perc telt el. Kerek ötven percünk volt még, összezárva. Kezdtem félni és halálosan meg voltam ijedve. Nem tudtam mi tévő legyek. Hiába is kiabálnék, senki nem hallaná meg. Borzalmas volt ezt érezni! Töprengésemből a padok hangja vert föl. Alex éppen két iskolapadot tolt össze. Egyre jobban féltem. Tudtam, hogy ez nem az a fiú, akit én megismertem.
Nagy léptekkel az ablakok felé ment, és elhúzta a sötétellőt. Éreztem a bajt, de nem tudtam megmozdulni. Csak ültem az asztal tetején, és néztem, ahogy életem szerelme intézkedik – az akaratom nélkül. Miután minden függönyt gondosan behúzott, az órára tekintett. Kétségbeesetten vettem tudomásul, hogy a gyűlésből még csak tíz perc telt el. Kerek ötven percünk volt még, összezárva. Kezdtem félni és halálosan meg voltam ijedve. Nem tudtam mi tévő legyek. Hiába is kiabálnék, senki nem hallaná meg. Borzalmas volt ezt érezni! Töprengésemből a padok hangja vert föl. Alex éppen két iskolapadot tolt össze. Egyre jobban féltem. Tudtam, hogy ez nem az a fiú, akit én megismertem.
- Mit… mit csinálsz? – remegő hangom árulkodó volt félelmem valódi méretéről.
- Szivi, csak előkészítem a terepet – gúnyos mosoly.
Innentől tudtam, hogy ha menekülni próbálnék, akkor se lenne esélyem. Ez a srác, akit alig tíz perce a barátomnak hittem, átcsapott holmi szexmániás őrültbe. A gondolat, hogy olyan fog történni perceken belül, amit nem akarok, sokkhatásként ért. A testem reszketett, az arcom fehérbe váltott át. Maradék erőm, - ami még nem hagyott cserben- arra volt csak elég, hogy a legközelebbi sarokba begubózzak. Felhúztam a lábaimat teljesen az államig, a kezemet pedig köré kulcsoltam. Reszkettem, mint a kocsonya. Nem értettem, hogyan kerülhettem ilyen helyzetbe. Hiszen Alex sosem volt agresszív. Mindig békés volt, türelmes. Ha nemet mondtam neki, akkor nem duzzogott vagy kötekedett, hanem engedelmes volt. Nagyon sokat nevettünk együtt, és amíg voltak határok, addig sem tiltakozott. Elfogadta mindazt, amit kértem tőle. De most… valami megváltoztatta. Talán az, hogy lehetőséget kapott arra, hogy azt tegyen velem, amit csak akar? Nehéz volt megmondani. Az első hisztérikus rohamom után kitisztult a fejem, és valamilyen oknál fogva elkezdtem logikusan gondolkozni. Valahogy így hangzott a fejemben:
Alex azt akarja bebizonyítani, hogy nem csak én parancsolok. Végre lehetőséget kapott az élettől, és elhatározta, hogy ezt ki is használja. Valószínűleg ő úgy számolta, hogy én nem fogok tiltakozni. Azt hitte, hogy ha megérzem hevességének ízét, akkor majd belemegyek mindenbe, amit eltervezett. Hát akkor nem ismer eléggé! Eljátszhatom, hogy a hatása alatt állok. Kimászhatok a sarokból, és engedhetek neki, de egyúttal húznom is kell az időt. Talán így van esélyem. Már húsz perc eltelt. Ha még negyven percig sikerül feltartóztatnom, akkor nem történhet semmi.
- Szivi, csak előkészítem a terepet – gúnyos mosoly.
Innentől tudtam, hogy ha menekülni próbálnék, akkor se lenne esélyem. Ez a srác, akit alig tíz perce a barátomnak hittem, átcsapott holmi szexmániás őrültbe. A gondolat, hogy olyan fog történni perceken belül, amit nem akarok, sokkhatásként ért. A testem reszketett, az arcom fehérbe váltott át. Maradék erőm, - ami még nem hagyott cserben- arra volt csak elég, hogy a legközelebbi sarokba begubózzak. Felhúztam a lábaimat teljesen az államig, a kezemet pedig köré kulcsoltam. Reszkettem, mint a kocsonya. Nem értettem, hogyan kerülhettem ilyen helyzetbe. Hiszen Alex sosem volt agresszív. Mindig békés volt, türelmes. Ha nemet mondtam neki, akkor nem duzzogott vagy kötekedett, hanem engedelmes volt. Nagyon sokat nevettünk együtt, és amíg voltak határok, addig sem tiltakozott. Elfogadta mindazt, amit kértem tőle. De most… valami megváltoztatta. Talán az, hogy lehetőséget kapott arra, hogy azt tegyen velem, amit csak akar? Nehéz volt megmondani. Az első hisztérikus rohamom után kitisztult a fejem, és valamilyen oknál fogva elkezdtem logikusan gondolkozni. Valahogy így hangzott a fejemben:
Alex azt akarja bebizonyítani, hogy nem csak én parancsolok. Végre lehetőséget kapott az élettől, és elhatározta, hogy ezt ki is használja. Valószínűleg ő úgy számolta, hogy én nem fogok tiltakozni. Azt hitte, hogy ha megérzem hevességének ízét, akkor majd belemegyek mindenbe, amit eltervezett. Hát akkor nem ismer eléggé! Eljátszhatom, hogy a hatása alatt állok. Kimászhatok a sarokból, és engedhetek neki, de egyúttal húznom is kell az időt. Talán így van esélyem. Már húsz perc eltelt. Ha még negyven percig sikerül feltartóztatnom, akkor nem történhet semmi.
Igazán bíztam a tervem sikerességében. Így aztán, összeszedtem remegő végtagjaimat és felálltam. Éppen ekkor fordult meg a tábla előtt ő is. Rám nézett, és huncutul vigyorgott. Nagyot nyeltem, majd a padsorok között elindultam előre. Az első két padot egy asztallá tolta össze. Valószínűleg ott szeretett volna velem enyelegni. Ahelyett, hogy oda vettem volna az irányt, megálltam a tanári asztal előtt. Csábos mosoly, kihívó tekintetek. Mindent megtettem azért, hogy újra elhiggye, vele akarok lenni. A terv sikeresnek látszódott. Elindult felém. Kezét a derekamra tette, majd hátul lejjebb csúsztatta. Ajkaival a leggyengébb pontomat kezdte csókolgatni: a nyakam. A kulcscsontomtól indult. Mélyeket lélegzett a bőröm illatából. Lassan, de biztosan haladt felfelé. Mikor a fülemnél járt, észbe kaptam. Két tenyerem közé vettem a fejét, és mélyen a szemébe néztem.
- Ígérj meg valamit!
Kiéhezett tekintetekkel nézett rám.
- Bármit – suttogta.
- Nagyon lassan fogod csinálni – mondtam huncutul – az élvezet kedvéért. És óvatos is leszel!
- Ígérj meg valamit!
Kiéhezett tekintetekkel nézett rám.
- Bármit – suttogta.
- Nagyon lassan fogod csinálni – mondtam huncutul – az élvezet kedvéért. És óvatos is leszel!
- Ígérem!
Még egy ideig a szememet fürkészte, és már-már azon gondolkodtam, hogy meggondolja magát. De nem tette. Hiú remények voltak ezek az én agyamban. Keze finoman masszírozta a fenekemet, míg ajkával pajkosan játszott a fülcimpámmal. Bevallom, élveztem. Nagyon gyengéd volt. De tudtam, hogy ha most megtörténne az, amit ő eltervezett, összeomlanék.
Mikor befejezte játékát, én vettem át az irányítást. Apró csókokat ejtettem meg a nyakán. Tudtam, hogy ettől még nem fog beindulni. A pasik kilencven százaléka azt szereti, ha a mellkasukat csókolgatják. Mikor végigcsókoltam az állát, elértem a szájához. Pajkosan beleharaptam, amitől nagyot sóhajtott. Élvezte a kis játékomat. Mikor a csók után szétváltunk, ajka megint elindult a nyakamon lefelé. Ölelésében hátrahajtottam a fejemet, és miközben hangokkal adtam a tudtára, hogy mennyire élvezem a dolgot – gondolkodtam. A tábla lábához, ha valamivel a kezét oda tudnám kötni, meg lennék szabadítva. A pulóver nem volt elég jó. Nem tartana egy percig sem a rabsága. Elmélkedésemből csak az tudott felrázni, hogy éreztem a kezét a bőrömön. Ekkor vettem észre, hogy a pólóm alatt jár. Előttem térdelt, kezével felhajtotta a pólómat, és a hasamat csókolgatta. Puha ajkai ahányszor a bőrömhöz értek, a szívem annyiszor dobbant duplát. Ekkor megfordultam, ajka és keze lehullott rólam. Elindultam az összetolt asztal felé. Felültem rá, és hívogatóan mutattam az ujjammal, hogy kövessen. Lassan járt, és imádtam nézni. Gyönyörködtem benne mindig.
Mikor odaért a térdemre tette a kezét, majd végig csúsztatta a combomon, végül a combtőnél megállt. Óvatosan masszírozni kezdte. Akaratlanul is hangok törtek elő belőlem. Nagyon gyengéden és nagyon jól csinálta. De észnél kellett maradnom. A játék az akkor is csak játék. Nem üthet át másba. Merészen végignyúltam az asztalon, ő pedig felhajtogatta a pólómat. A két lábam között felém hajolt, és a mellemtől indulva végigcsókolgatott. Amíg a fejét fogtam a kezemmel, megláttam a virágon lévő zsinórt. Pont erre volt szükségem! De Alexnek megint sikerült elterelnie a figyelmemet a fontos dolgokról. Egészen lent járt már az ajka. A csípőm ezen a ponton megemelkedett, amit ő elégedetten nyugtázott. Tudta, hogy most már semmi sem tart vissza. Ebben is tévedett! Az eszem egy parányi része még mindig résen volt. Felültem, majd lecsúsztam az asztalról. Szorosan beálltam elé, és levettem róla a pólóját. A nyakától indultam megint, és egészen lefelé végigcsókoltam. Undorítónak tartottam, de megkockáztattam a mellkasánál egy nyelves részt is. Most már ő is érdes hangokat hallatott. Élvezte.
Mikor elértem azt a pontot, ami a férfiaknál igen érzékeny, a slicce után nyúlt. Elkaptam a kezét és felálltam.
- Benne lennél egy kis játékba? – nem ismertem volna föl a saját hangomat, soha. Ez a „Hogyan csábítsunk el egy pasit?” című filmbe beleillett volna.
De Alex erre is mohón bólogatott. Valahogy sejtettem. Odamentem a virághoz, és levettem róla a zsinórt. Az eddig rendezett bozót, most igazi dzsungellé változott.
A zsinórt a szeme előtt megfeszítettem, majd a fogaim közé vettem. Úgy éreztem magam, mint aki egy erotikus filmből lépett elő. Valahogy úgy is festhettem. Leültettem a pad mellé Alexet, majd a kezeit összekötözve, hozzákötöttem a padhoz. Nem bírtam ellenállni, így hát a fokozás kedvéért még egyszer végigcsókolgattam mindenhol. Bizsergett minden tagja, éreztem. Akart engem. Azt akarta, hogy az övé legyek. Csak azt nem kérdezte meg, hogy én is akarom-e.
Kezemmel lehúztam a sliccének a zipzárját, majd ki is gomboltam a nadrágot. Akarta, hogy minden vágyát kielégítsem. De én nem akartam!
- Vedd úgy, – álltam fel előtte – hogy most végeztünk! Élveztem veled, ezt a röpke egy órát, de többet nem is akarok veled tölteni. – gúnyos mosoly, elégedett testtartás. Igazán jó munkát végeztem, meg voltam magammal elégedve.
- Úgy is az enyém leszel, akár akarod, akár nem! – Alex kiabálása mérges, goromba hangnemet ütött meg. Igazándiból félnem kellett volna, de nem tettem. Talán, mert hozzá volt kötözve az asztalhoz. De az is lehet, hogy csak azért nem féltem, mert tudtam, hogy perceken belül az egész osztályom belép a terembe. Így hát, visszaültem a padom tetejére, és próbáltam nem figyelni a dührohamot kapott Alexre.
Még egy ideig a szememet fürkészte, és már-már azon gondolkodtam, hogy meggondolja magát. De nem tette. Hiú remények voltak ezek az én agyamban. Keze finoman masszírozta a fenekemet, míg ajkával pajkosan játszott a fülcimpámmal. Bevallom, élveztem. Nagyon gyengéd volt. De tudtam, hogy ha most megtörténne az, amit ő eltervezett, összeomlanék.
Mikor befejezte játékát, én vettem át az irányítást. Apró csókokat ejtettem meg a nyakán. Tudtam, hogy ettől még nem fog beindulni. A pasik kilencven százaléka azt szereti, ha a mellkasukat csókolgatják. Mikor végigcsókoltam az állát, elértem a szájához. Pajkosan beleharaptam, amitől nagyot sóhajtott. Élvezte a kis játékomat. Mikor a csók után szétváltunk, ajka megint elindult a nyakamon lefelé. Ölelésében hátrahajtottam a fejemet, és miközben hangokkal adtam a tudtára, hogy mennyire élvezem a dolgot – gondolkodtam. A tábla lábához, ha valamivel a kezét oda tudnám kötni, meg lennék szabadítva. A pulóver nem volt elég jó. Nem tartana egy percig sem a rabsága. Elmélkedésemből csak az tudott felrázni, hogy éreztem a kezét a bőrömön. Ekkor vettem észre, hogy a pólóm alatt jár. Előttem térdelt, kezével felhajtotta a pólómat, és a hasamat csókolgatta. Puha ajkai ahányszor a bőrömhöz értek, a szívem annyiszor dobbant duplát. Ekkor megfordultam, ajka és keze lehullott rólam. Elindultam az összetolt asztal felé. Felültem rá, és hívogatóan mutattam az ujjammal, hogy kövessen. Lassan járt, és imádtam nézni. Gyönyörködtem benne mindig.
Mikor odaért a térdemre tette a kezét, majd végig csúsztatta a combomon, végül a combtőnél megállt. Óvatosan masszírozni kezdte. Akaratlanul is hangok törtek elő belőlem. Nagyon gyengéden és nagyon jól csinálta. De észnél kellett maradnom. A játék az akkor is csak játék. Nem üthet át másba. Merészen végignyúltam az asztalon, ő pedig felhajtogatta a pólómat. A két lábam között felém hajolt, és a mellemtől indulva végigcsókolgatott. Amíg a fejét fogtam a kezemmel, megláttam a virágon lévő zsinórt. Pont erre volt szükségem! De Alexnek megint sikerült elterelnie a figyelmemet a fontos dolgokról. Egészen lent járt már az ajka. A csípőm ezen a ponton megemelkedett, amit ő elégedetten nyugtázott. Tudta, hogy most már semmi sem tart vissza. Ebben is tévedett! Az eszem egy parányi része még mindig résen volt. Felültem, majd lecsúsztam az asztalról. Szorosan beálltam elé, és levettem róla a pólóját. A nyakától indultam megint, és egészen lefelé végigcsókoltam. Undorítónak tartottam, de megkockáztattam a mellkasánál egy nyelves részt is. Most már ő is érdes hangokat hallatott. Élvezte.
Mikor elértem azt a pontot, ami a férfiaknál igen érzékeny, a slicce után nyúlt. Elkaptam a kezét és felálltam.
- Benne lennél egy kis játékba? – nem ismertem volna föl a saját hangomat, soha. Ez a „Hogyan csábítsunk el egy pasit?” című filmbe beleillett volna.
De Alex erre is mohón bólogatott. Valahogy sejtettem. Odamentem a virághoz, és levettem róla a zsinórt. Az eddig rendezett bozót, most igazi dzsungellé változott.
A zsinórt a szeme előtt megfeszítettem, majd a fogaim közé vettem. Úgy éreztem magam, mint aki egy erotikus filmből lépett elő. Valahogy úgy is festhettem. Leültettem a pad mellé Alexet, majd a kezeit összekötözve, hozzákötöttem a padhoz. Nem bírtam ellenállni, így hát a fokozás kedvéért még egyszer végigcsókolgattam mindenhol. Bizsergett minden tagja, éreztem. Akart engem. Azt akarta, hogy az övé legyek. Csak azt nem kérdezte meg, hogy én is akarom-e.
Kezemmel lehúztam a sliccének a zipzárját, majd ki is gomboltam a nadrágot. Akarta, hogy minden vágyát kielégítsem. De én nem akartam!
- Vedd úgy, – álltam fel előtte – hogy most végeztünk! Élveztem veled, ezt a röpke egy órát, de többet nem is akarok veled tölteni. – gúnyos mosoly, elégedett testtartás. Igazán jó munkát végeztem, meg voltam magammal elégedve.
- Úgy is az enyém leszel, akár akarod, akár nem! – Alex kiabálása mérges, goromba hangnemet ütött meg. Igazándiból félnem kellett volna, de nem tettem. Talán, mert hozzá volt kötözve az asztalhoz. De az is lehet, hogy csak azért nem féltem, mert tudtam, hogy perceken belül az egész osztályom belép a terembe. Így hát, visszaültem a padom tetejére, és próbáltam nem figyelni a dührohamot kapott Alexre.
Felnéztem az órára. Még huszonöt perc volt hátra. Elmerengtem azon, hogy vajon mennyire sok ez az idő. Ha nem lettem volna ennyire észnél, biztosan megtörtént volna mindaz, amit Alex szeretett volna. De még épp időben kezdtem el gondolkodni. Ám úgy látszott, valamit nem tudtam róla. Ugyanis töprengésemből két méter magas lángnyelvek vertek föl. Alex jobb és bal keze felett is tűzgolyók lebegtek, a tanterem pedig egy bizonyos határvonal mentén lángra kapott. A tűz nem terjedt. Egyhelyben égett. Nem értettem mi történik. Alex gúnyos arccal nézett engem, majd feltápászkodott. A tűzgolyók még mindig ott lebegtek a kezénél. Gyorsan lecsúsztam a padról, és hátrálni kezdtem. Nem értettem, mi történik!
Az egyik pillanatban még csend van és „béke”, a következőben pedig nekem rontanak egy egész „tűzsereggel”. Ameddig csak lehetett hátráltam, de a tanteremnek is négy fala van. Nekiütköztem a hátsó szekrénysornak. Az egyik virág nagy puffanással ért földet. Teljes volt a kétségbeesésem. Hangos sikításokba kezdtem. Alig kaptam levegőt, a tüdőm sípolt. A földre kerültem. Hangos reccsenést hallottam, majd eszeveszett fájdalmat a lábamban, mire ismét ordítani kezdtem. Alex állt fölöttem, a jobb lábát az én jobb lábamon láttam. Eltört. Egyből tudtam. Padlón voltam, törött lábbal, és még ráadásul tűz vett körül. Levegőm alig volt, a fájdalom pedig eluralkodott rajtam. Pánikoltam.
Már az ájulás szélén jártam, amikor kicsapódott az egyik ablak. Először azt hittem, csak hallucinálok. A második emeleten ugyan ki mászna be az ablakon? De nem hallucináltam. Egy fekete köpönyeges alak libbent be az ablakon. Az arcát nem láttam, túl magas volt a gallérja. De látszott rajta, hogy semmilyen erőfeszítésébe nem került ez a „kis” attrakció. Alex egy percig némán és mozdulatlanul állt, mire rájött: bajban van. Kitartást erőltettem magamra, látni akartam a végét. És valóban… Alex óriási bajban volt. Az ismeretlen alak felé indult. Semmi fegyver nem volt nála, még egy bot sem. Egymaga kitett egy szekrényajtót. A haja egészen sötétbarna volt. Hihetetlen egy látvány! A nemrégiben dobott fiúm remegett. A tűz kialudt a kezéből, és szépen lassan a terem többi részéből is. Nyoma sem volt, sem tűznek, sem pusztításnak. Csupán egy gyámoltalan alak remegett a terem közepén. Verejték gyöngyözött a homlokán; térdei remegni kezdtek, majd összecsuklott, mint egy sátor, ha nem cövekelik le eléggé. A sötét alak felette tornyosult jó pár méterrel. Alex utolsó nyögést hallatott, majd holtan terült el a padlón. Szörnyű látvány volt. Bár aljas, undok és alattomos pasasnak mutatkozott az elmúlt órában, sosem kívántam volna a halálát. Pláne nem előttem! Ott, a szemem láttán!
Sokkot kaptam. Kifutott a vér belőlem. Holt sápadt lettem, szólni sem bírtam. Csak ültem, ismét átfogva a térdeimet, és vártam én is a halált. De nem jött. Ehelyett egy helyes, nagyon magas, ritka erős férfi termett előttem. Megfogott. Gyengéden, mintha törékeny porcelánból lennék. Forgott velem a világ. Émelyegtem. Felvett, és már suhantunk is. Az idő megállni látszott. Alig kaptam levegőt, mikor földet értünk.
Egy majdnem üres szoba. Minden fehér, még az ágy is. Kísértetiesen hasonlított egy kórházi szobához. De az illat… valami egészen más volt. Melegség öntött el hírtelen. Tudni akartam, hogy hol vagyok és mi történt. Választ akartam minden kérdésemre. Mi lett Alexszel? Mi történt ott a tanteremben? Hol vagyok? Ki ő? Miért tette ezt? Mi folyik itt? De gyenge voltam… nagyon gyenge. A világ elsötétült körülöttem, és én mély álomba zuhantam.
Sokkot kaptam. Kifutott a vér belőlem. Holt sápadt lettem, szólni sem bírtam. Csak ültem, ismét átfogva a térdeimet, és vártam én is a halált. De nem jött. Ehelyett egy helyes, nagyon magas, ritka erős férfi termett előttem. Megfogott. Gyengéden, mintha törékeny porcelánból lennék. Forgott velem a világ. Émelyegtem. Felvett, és már suhantunk is. Az idő megállni látszott. Alig kaptam levegőt, mikor földet értünk.
Egy majdnem üres szoba. Minden fehér, még az ágy is. Kísértetiesen hasonlított egy kórházi szobához. De az illat… valami egészen más volt. Melegség öntött el hírtelen. Tudni akartam, hogy hol vagyok és mi történt. Választ akartam minden kérdésemre. Mi lett Alexszel? Mi történt ott a tanteremben? Hol vagyok? Ki ő? Miért tette ezt? Mi folyik itt? De gyenge voltam… nagyon gyenge. A világ elsötétült körülöttem, és én mély álomba zuhantam.
* * *
Reggel a saját szobámban ébredtem. Álmodtam. Csupán egy álom volt, ami csúnyán ért véget. Egy álom. Elmosolyodtam, de hamar legörbült a szám. Eszembe jutott Alex. Minden egyes tette. Minden, amit álmomban elkövetett, és az is, amit kapott érte. Kirázott a hideg. Az nem a valóság. Az nem az! Csak egy álom. – hitegettem magammal. De hamar rá kellett jönnöm, hogy a valóság ennél szörnyűbb.
Az éjjeli szekrényemen egy cetli volt. Az alábbi szöveggel:
Az éjjeli szekrényemen egy cetli volt. Az alábbi szöveggel:
Kedves Marie!
Sajnálom, hogy látnod kellett mindent. Sajnálom, hogy a tanúja voltál – ha csak álmodban is – ennek a szörnyű eseménynek. Kérlek, bocsáss meg nekem érte!
Remélem, látjuk még egymást. Addig is, vigyázz magadra!
Aláírás: Sötét Lovag
